Ez egy két félből álló világ.

Férfi-nő, jobboldal-baloldal, rész-egész, anyag-szellem együtt és csak együtt adják a teljességet.

Ha letagadom valamelyiket, vagy kijátszom őket egymás ellen, szétesik az egység, kétfelé szakad, kétségbe esik a világ.

 

Az élet törvénye az IS-IS törvény.

 

Itt az ideje, hogy az atomjaira bomlott világunk újra felfedezze a Törvényt, hogy a törmelék mögül újra előbukkanhasson az IS-ek tengere: Isten

A természettudomány eddigi legnagyobb meglepetését talán a kvantumfizika okozta, ahol először szembesült az emberiség az IS-IS élettörvénnyel.

A böjt kezdetének elnevezései: hamvazószerda, szárazszerda, böjtfogadószerda. Az e nap után következő csütörtökön, az úgynevezett csonkacsütörtökön még el lehetett fogyasztani a maradékot. A szlavóniai Kórógyon mondogatták: "Inkább a has fakaggyon, mintsem az étel megmaraggyon". A hívő római katolikusok hamvazószerdától húsvétvasárnapig - kivéve csonkacsütörtököt - nem ettek húst és zsíros ételeket. A farsang három utolsó napja: farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd.

A régi magyarság a téli napfordulókor a nemzeti összetartozását is ünnepelte, az évnek ezen a kitüntetett pontján önazonosságának megőrzése és megerősítése nagyobb hangsúlyt kapott a szokásosnál. (Aradi Éva: A hunok Indiában. 2005. 42.)

A legteljesebben Hérodotosznál maradt fenn az a szkíta-magyar eredetmonda, ami egykor komoly összetartóerőt jelentett a benne foglalt őstudás miatt. A monda szerint Hargita, az első király három fiának uralkodása idején az égből aranykincsek – eke, járom, bárd és ivócsésze - hulltak a földre, de a lángoló kincseket csak a legkisebb fiú tudta magához venni, ezzel kiérdemelte, hogy ő legyen minden szkíták királya.

Amikor a csapat a 81. foknál volt, Greely rögzítette a 370. oldalon:” A teljes völgyből hiányzott a hó és a legtöbb helyen meglehetősen gazdag növényzetet láttunk” 81 fok 49 perc Greely ezt írja: „ Itt elkaptam egy pillangót, láttam három sirályt, két poszméhet és sok legyet….” 374. oldal:” Ennél a táborhelynél (3-as számúnál) csak keveset tudtunk aludni a felhőkben rajzó legyek miatt…Hajnali kettőkor felébredve a hőmérsékletet nagyon magasnak találtuk, 8,9 fok C-nak és az előző este óta a legalacsonyabb 7,8 fok C volt…Ebben a tóban sok kicsi fürge cselle (halfajta) volt…” A 376.–385 oldalon.

Ami az iránytűt illeti, egy orosz felfedező, Sznyegirev írja: „A mágneses sarok ….valamiféle trükkös kanyart ír le…lehetetlenné téve a csak az iránytűre hagyatkozó tájékozódást utazás közben. A nyíl észak felé halad, majd kitér nyugatra, keletre és aztán szinte kelletlenül visszatér az eredeti állásába „. Walter Sullivan megjegyzi: a „Küldetés egy kontinensért”-ben: … Iránytűk, melyek zavarodottan viselkedtek ily közel a sarokhoz:”

Chauncey Loomis megjegyzi a „Furcsa és tragikus partok”-ban, a sarkkutató Charles Francis Hall életrajzában: „oly távoli északon eltemetve a mágneses sarokhoz, hogy az iránytű a sírjára téve délnyugatra mutat…” Nansen könyvének 536.

Marshall Gardner 27 oldalt szentel könyvéből az előbolygóknak, jobban ismert nevükön, a csillagködöknek. Íme néhány megjegyzése:

„A színképelemző rejti a választ… A színképelemző biztosan bizonyítja, hogy a csillagköd az nem csillagokból áll. .. Az átlagos csillagködnek csodálatos héjszerű váza és egy központi csillaga van… Egy kutatás melyet a színképelemzővel és a Lick-i 90-cm-es teleszkóppal végeztünk a forgás jeleiért… Azonosítható bizonyítékai találtattak a forgásnak …”

A 63.

Mielőtt a saját világunkra koncentrálnánk, nézzünk egy pillanatra némely érdekes űrbeli szomszédunkra: Percival Lowell híres asztronómus azt írja a „Mars” 33. oldalán: „…A körül, amit mi a bolygó sarkának ismerünk, úgy nézett ki, mint egy nagy fehér sapka….

Ez neki kezdett folyamatosan változni méretben, ahogy a nyár közeledett, szinte elapadt, kora őszig még jelen volt, de szinte semmi, csak néhány száz mérföld keresztben, ahogy olvadt, egy sötét sáv jelent meg, körülvéve ezt minden oldalon…ez volt a legsötétebb szín a korongon és ez kékben játszott...”

Elkerülendő az a csábítás, hogy azt gondoljuk, hogy az a kék szél víz, mivel hogyha ez tényleg számottevő nagyságú víz lenne, akkor rendszeresen vándorolna keresztül a sok ősi folyóágyon, amelyek keresztül-kasul behálózzák a száraz marsi felszínt.

Egy 1914-es amerikai szabadalom azt állítja, hogy bolygónk, a Föld egy üreges gömb, sarki nyílásokkal és saját központi nappal. Szilárd bizonyítékok látszanak ezt alátámasztani.

Az aurórai Gardner B. Marshall (USA Kane Állam, Illinois város) 1912.november 25.-én benyújtotta felfedezési kérelmét az Amerikai Egyesült Államok Szabadalmi Hivatalába.

Kilenc hónappal később, 1914. május 12.-én ez a szövetségi ügynökség megadta Gardner úrnak a 1096102 számú Egyesült Államok- beli szabadalmat, a valaha kiadott második legfontosabb tudományos dokumentumot.

Vajon járhatnak-kelhetnek-e atlantiszi leszármazottak közöttünk? A kérdés sokkal bonyolultabb és összetettebb annál, hogy kategorikusan válaszolhassunk rá. Mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy egyáltalán maga Atlantisz létezett-e s ha igen, elérhetett-e ott a fejlődés egy olyan stádiumot, amikor már lakosai megtették az első lépéseket a világűr meghódítása felé, s feltéve, hogy mindez valójában megtörtént, állnak-e rendelkezésünkre olyan bizonyítékok, melyek ezt egyértelműen igazolják?

Minden Egy. A dolgok csak abban különböznek, hogy létük minősége, létük módja, a létben elfoglalt helyük más. Ez az, amiben egymástól eltérnek. És mindaz, ami a világegyetemben él és van, szükségképpen egybetartozik és a nagy egésszel kapcsolatban áll.

Az embernek megszámlálhatatlan tettre, jelre, jelképre, médiumra van szüksége, hogy az Egyhez vissza tudjon térni, hogy át tudja érezni azt a veszteséget, amit az Egytől való távolsága miatt el kell szenvednie: ezért a Teremtő az embernek az erők sokaságát adta.