Ez egy két félből álló világ.

Férfi-nő, jobboldal-baloldal, rész-egész, anyag-szellem együtt és csak együtt adják a teljességet.

Ha letagadom valamelyiket, vagy kijátszom őket egymás ellen, szétesik az egység, kétfelé szakad, kétségbe esik a világ.

Az élet törvénye az IS-IS törvény.

Itt az ideje, hogy az atomjaira bomlott világunk újra felfedezze a Törvényt, hogy a törmelék mögül újra előbukkanhasson az IS-ek tengere: Isten

A természettudomány eddigi legnagyobb meglepetését talán a kvantumfizika okozta, ahol először szembesült az emberiség az IS-IS élettörvénnyel. Az elemi részecskék világát kutatva kiderült, hogy az anyagnak ezen parányi részei nem hullámként, VAGY részecskeként viselkednek, hanem egyszerre hullámként IS, és részecskeként IS.
Mai gondolkodásunkat átszövi a kizárólagosság, a VAGY-okba vetett megingathatatlan hit. Mint a viccben, amikor a székely és fia találnak egy teknősbékát: - Mi lenne ez idesapám? – Hát fiam ez vagy valami, vagy mén valahová… Vagy vallásos valaki, vagy ateista. Vagy katolikus, vagy református. Vagy jobboldali, vagy baloldali. Ez egy hibás kérdésfelvetés, amely önmagában is alkalmas arra, hogy megossza az embereket.


Ma egy tárgy vagy dísztárgy, amely használati érték nélkül lóg a falon, vagy használati tárgy, amely általában ronda, formáját kizárólag a használhatósága szabja meg. Pedig tárgyi emlékeink azt bizonyítják, hogy valaha nem így volt. Hétköznapi használatra szánt tárgyainkat is gazdagon díszítették, egyszerre voltak dísztárgyak is, és használati tárgyak is. Nézzük meg, hogyan tettük tönkre világunkat a hibás gondolkodásunk következtében.
Ma egy folyó menti terület vagy ártér, vagy ármentes terület. Még a folyóra is megpróbáljuk rákényszeríteni az általunk kiagyalt „rendet”. Valaha a Kárpát medence lakói minden csepp vizet megfogtak, hiszen tudták: a víz az élet! Amikor sok víz volt, az általuk vágott fokokon a többlet vizet a folyó mellett fekvő laposabb területekre engedték. Ezekben az időszakos tavakban ívtak a halak, szaporodtak a vízimadarak, később a visszavonuló víz nyomában bő legelők sarjadtak, mindig maradt elegendő víz a talajban. A folyók mente egyszerre volt ártér is, halastó is, legelő is, gyümölcsös is. Amíg az is-is törvény szerint békében élt az ember a folyóval, az táplálta, megvédte őt. A tájban élő tündérek segítették munkáját, nem kellet küzdenie vagy az árvízzel, vagy az aszállyal…

Ma egy növény vagy gyógynövény, vagy fűszernövény, vagy táplálék növény. Pedig az is-is élettörvény miatt minden növényben mindhárom erő benne él. A paraszti kultúrában a beteg vagy legyengült embernek húslevest vittek szomszédai, rokonai. A petrezselyem, a zeller, a hagyma, a fokhagyma, a sárgarépa mind – a legerősebb naponta használható – gyógynövényünk. Akkor most levest etettek vele, vagy gyógytea keveréket ittak? Nem egyszerűbb így gyógyítani, mint patikamérleggel? Ízlés szerint fű(fő)szerezve?
Egyáltalán van olyan, hogy egészséges vagy beteg ember? Mindenkinek vannak az adott pillanatban alul vagy túlműködő szervei, rendszerei. Ha egy - ma már szinte ingyen utánunk hajított - vérnyomásmérővel sikerül egy magas vérnyomásos pillanatot elkapni, máris jöhetnek a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek. Nem tűnik fel, hogy vérnyomásproblémák a vérnyomásmérők megjelenésével szaporodtak el? Pedig a vérnyomás növelésével a kisebbik rosszat választja a szervezet: megakadályozza a hordalék lerakódását az érfalakon. Mint a folyónál, hiszen az emberben sem állandó az áramló folyadék mennyisége. Sajnos korunk válasza mindkét esetben ugyanolyan hibás: gátat neki! De ugyanezt a játékot játsszuk az EKG/szívritmus zavarok, képalkotó berendezések/rák, vérvizsgálatok/leukémia stb. esetén.


Ma vagy dolgozunk (általában kényszerből, undorral) vagy szórakozunk (virtuális valósággal, narkotikumokkal). A paraszti kultúrában a fonókban, kukorica fosztáskor énekelt, vagy mesét hallgatott a közösség. Közben serényen járt a kezük is, agyuk is. Dolgoztak is és szórakoztak is. Ma gyermekeink vagy tanulnak, vagy - ha már kockára tanulták a fejüket - engedjük őket játszani. Régen a gyermekek játék közben, játékokkal tanultak meg mindent a házépítéstől a párválasztásig. Gyermekeink ma is szülőiket utánozva tanulják szerepüket, de már csak autóval (apuka), sminkelhető Barbi babával (anyuka), vagy legóval (a minket körülvevő, elemekből összerakható rasztervilág, a Mátrix) játszanak. Vajon boldogabbak, mint a libát legeltető, bandázó gyermekek voltak?
Végtelenségig sorolhatnánk a bizonyítékokat, hogy fő nyomorúságunk az is-is élettörvény elfelejtéséből fakad. E miatt éljük fel környezetünket, emiatt háborúzunk ahelyett, hogy játszanánk, emiatt nem tudunk tartósan boldogan élni. Antropológusok szerint a természeti népek szükségleteik előteremtésére napi 1-2 órát „dolgoznak”. A többi időben játszanak, társadalmi életet élnek, alkotnak, vagy csak egyszerűen bámulnak ki a fejükből. Nekünk a munkát sikerült 10-12 órára feltornászni, emellett semmire nem marad időnk. Kinek jó ez a „fejlődés”? Mi a célja? Miért csináljuk? Miért hagyjuk? Miért nem merünk változtatni?
Hogy miért nem tudnak az elválasztó VAGY-ok összesimuló IS-ekké válni? Mert a gondolkodásunk hibás mítoszokon alapul. A teljességről alkotott egységes világképünk szétesett és darabjai a tudomány, a művészet és a vallás csak részigazságokat tud kiizzadni. A világ nem ellentétpárokból, hanem egymást kiegészítő párokból áll. Egyszer az egyik rész kerül túlsúlyba, máskor a másik, néha kiegyenlítődnek, de a teljességet csak együtt tudják létrehozni. A teljesség megismerésében kulcsfontosságú szerep jut a hagyományoknak, amely elődeink tapasztalása és tudása alapján jött létre. Ha elfordulunk hagyományainktól, sok ezer esztendő tapasztalása, sok millió ősünk élete és szenvedése válik feleslegessé. Nézzük meg vajon a paraszti kultúrában ki hordta a nadrágot, ki vezette a családot?


A férfi a Nap. Ő a tengely, a forrás, a középpont. A férfi feladata a kiáradás, a sugárzás, a teremtés, a természet gondozása, a család külső védelme. Az ő viselkedése, viselete, szava jelenti a Törvényt a család számára. Ő tartja a kapcsolatot a kinttel és a fenttel.

A nő a Hold. Ő a tükör, ami egyenesben tartja a tengelyt. A nő feladata a befogadás, a növekedés, a változás, az anyaöl, a fészek, a család egyben tartása. Az anya köt össze az anyaggal, az anyafölddel, a Földanyával. Az ő viselkedése, viselete tükrözi a Rendet a családnak. Ő nyújtja a kapcsolatot a benntel és a lenttel.


Ma a családok általában ellentétpárokra épülnek. Vagy a férfi nyomja el a nőt, vagy a nő zsarnokoskodik a férfi felett. Vagy a férfi a „családfenntartó”, vagy a nő. Vagy „munkahelyükön” dolgoznak, vagy otthon. Kísérjük végig egy teljes éven át a gazdálkodást a paraszti kultúrában, hátha kiderül melyikük szerepe a fontosabb a Teremtésben?
Tavasszal megindul az élet a természetben. Egyre több időt tölt a család a földeken és a kinti munkákat a férfi vezeti. A természet törvényét közvetítve ő adja a törvényt a teremtés gondozásához. Az egyre hosszabb nappalok, az egyre több fény egyre több munkát és - ehhez kapcsolódóan – egyre több hatalmat ad a férfinak. Eljön a nyári napforduló környéke, a szénagyűjtés időszaka, amikor az egész család kinn alszik a kaszálókon. Innentől már rövidülnek a nappalok, a család learathatja a közös teremtés gyümölcsét: a termést.
Ősszel menedékbe vonul az élet. Egyre nő a sötétség, egyre többet húzódik a házba a család, a benti munkákat a nő vezeti. Az ő feladata a befőzés, a termés befogadása és elrendezése. Az ő vezetése alatt hozza létre a család a télen is biztonságot nyújtó fészket. Eljön a téli napforduló tája, amikor a nyomasztó sötétség miatt félelem uralkodik el a természetben, egymás közelségét keresik az emberek. Ilyenkor válnak fontossá a fonók, a fosztások, ahol a női energiák rendezik és tartják egyben a rendezetlenné, szórttá váló közösséget. Innentől újra hosszabbodnak a nappalok, és a vezetés lassan, észrevétlenül újra átcsúszik a férfi kezébe.

Eltelt az esztendő, és ha a férfi is a nő is a helyén volt, a dolgát végezte, a család túlélte. Nem vagy a férfi, vagy a nő vezette a családot, hanem az emberpár egymást segítve, egymást kiegészítve együtt teremtette meg a teljességet. Csak a hangsúlyok változtak az év során a természet által mutatott fény/árnyék arányokat követve.
A paraszti kultúrát az élet gondozása hozta létre, benne maga az Élet működése tükröződik. Nem elmélet, nem okoskodás, hanem sokezer éves működő tapasztalás. Megmutatja, hogy mindenki csak a saját helyén lehet hasznos része az egésznek, csak ott élheti meg a teljességet, csak ott lehet egész-séges.
Ma nem vagyunk a helyünkön sem térben, sem időben. Télen a pihenés helyett halálra dolgozzuk magunkat, nyáron a munka helyett tunyulunk. A férfi nem férfi, nem teremt, szava nem törvény, családja számára nem tengely. A nő nem nő, nem simogat, nem nyújt fészket családjának, nincs kapcsolata az anyafölddel. Szétestünk, mert a Sárkány darabokra tépett minket. De a meséink arra tanítanak, hogy még nincs vége! Ha minden darabunk újra a helyére kerül, újra életre kelünk és ezerszer erősebbek, fényesebbek leszünk, mint előtte!
Van-e esély arra, hogy helyére kerüljenek a dolgok a mai világban? A parasztok úgy tapogatták ki helyüket a teremtésben, hogy működtették azt. Megfigyelték és megtapasztalták törvényeit, a házépítéstől az állatgyógyításig, az erdők suttogásától a csillagok üzenetéig mindenben. Tanította őket a Teremtő, mert nem voltak lusták tanulni. Sokan játékosan tanultak, még többen vért izzadtak az elégségesig, de mindnyájan elvégezték az iskolát, mert mindnyájan járták az iskolát!
Ha hajlandóak vagyunk abbahagyni az iskolakerülést, ha lemondunk látszólagos kényelmünkről, ha lesz merszünk beismerni civilizációnk és egyéni sorsunk kudarcát, ha befejezzük a szinte lételemünkké vált hazudozást (lásd: „fejlődés”), ha újra elfoglaljuk helyünket a teremtésben, ha megtaláljuk a kapcsolatot a Teremtőnkkel, minden magától a helyére kerül! Újra elmerülhetünk abban a hömpölygő, titokzatos folyamban, amelyet úgy hívunk, hogy Élet aminek csak egyetlen törvénye van:
Rész is vagy és egész is
Anyag is és szellem is,
Tükör is és tengely is,
Ember is és Isten is!


Géczy Gábor

Forrás: Világegyetem