Ami az iránytűt illeti, egy orosz felfedező, Sznyegirev írja: „A mágneses sarok ….valamiféle trükkös kanyart ír le…lehetetlenné téve a csak az iránytűre hagyatkozó tájékozódást utazás közben. A nyíl észak felé halad, majd kitér nyugatra, keletre és aztán szinte kelletlenül visszatér az eredeti állásába „. Walter Sullivan megjegyzi: a „Küldetés egy kontinensért”-ben: … Iránytűk, melyek zavarodottan viselkedtek ily közel a sarokhoz:”

Chauncey Loomis megjegyzi a „Furcsa és tragikus partok”-ban, a sarkkutató Charles Francis Hall életrajzában: „oly távoli északon eltemetve a mágneses sarokhoz, hogy az iránytű a sírjára téve délnyugatra mutat…” Nansen könyvének 536. oldalán írja:” Más dolgok is voltak, amelyek nagyon felkeltették az érdeklődésemet. Ha mi egy új földön, a Spitzbergák közelében voltunk, akkor miért nem láttuk soha a rózsás sirályokat ott, amíg csapatostul voltak itt északon? És akkor még itt van az iránytű nagy változatossága is.” Greelly könyvének 128. oldalán így ír: „A mágnesességmérőben a kis mágnes szabadon felfüggesztve egy selyemszálon, szabadon leng bármelyik irányba. Ez a mágnes Congernél szakadatlanul ide-oda- lengett…Egy mágneses tű szépen és finoman kiegyensúlyozva a középszélességeken egy közel vízszintes helyet foglal el. Congernél hovatovább a tű úgy beállítva, hogy szabadon tudjon mozogni egy függőleges síkon is, erős tendenciát mutat arra, hogy álló helyzetet foglaljon el A tű teljesen álló helyzetben. 90 fokos lenne, Congernél a szöge kb 85 fokos volt.”

Az Északi Sark egyedülálló leglátványosabb természeti jelensége minden kétséget kizáróan az Auróra borealis. Ez a jelenség ismeretlen a Föld majdnem minden államában. A hivatalos álláspont magyarázata alapvetően ugyanaz, mint amely majdnem mindegyik publikációban, pl a Guiness rekordok könyvében is megjelenik: „ A sarki fény jelenséget amit az északi féltekén 1560 óta auróra borealis (északi fény) a déli féltekén 1873-tól aurora australisnak (délsarki fény) neveznek a légkör felső rétegeiben a Napból érkező elektromosan töltött részecskékből származik. A Föld mágneses terének alakja ezeket a látványokat a sarki területekhez és a magasabb szélességhez köti.” Ha ez nem lenne a tények lekicsinylő magyarázata, ez a felfogás nagyjából elfogadhatónak bizonyulna. Vannak viszont nagyobb problémák a sarki fény elektromágneses felfogásában:

1. Elektromosság és mágnesesség csak úgy magától nem mozog hatalmas függönyszerű alakzatokban
2. Az aurórát észlelhetően befolyásolja a helyi időjárás változása
3. Az auróra igen gazdag színválasztékban fordul elő, gyakran egyidejűleg
4. A mágneses tű működik az Egyenlítőnél is, de az auróra majdnem kizárólagosan sarki jelenség
5. Az elektromos jelenségek, pl a villám, zajos, ezzel szemben az auróra csöndes
6. A Napból származó részecskék nagy része hidrogén mégis a színképelemző nagyon kis hidrogénmennyiséget rögzített a sarki fénynél.
7. Ha a Napból származó folyamatos elektronáramlás az ok, akkor miért van néha jelen és miért tűnik el máskor a sarki fény?
8. A legerőteljesebb ellenérv az, hogy a sarki fényeket a helyszínen észlelve, azoknak nincs hatásuk a mágneses tűre.

Peter Freuchen írja a „Sarki év”-ben: „Ezek a kivételes fények….Legfényesebbek és leginkább kidolgozottabbak a sarkoknál, legszebbek a sötét téli éjszakákon… Világító sugarak és cikázó fények az égen folyamatosan változtatják formájukat és néha a színüket is. A sugarak gyakran keltik azt az illúziót, mintha egy távoli kereső fényből származnának….Más esetekben az auróra úgy jelenik meg, mint egy redős fényfüggöny, amely folyamatosan változtatja alakját és helyét. Vagy úgy is mondhatjuk, hogy egy hatalmas, magasan az égen lévő koronából sugárzó fényzuhatag. Bármi legyen is a formája, az auróra mindig mozog, és általában gyorsan változik.”

A sarki fény kaleidoszkopikus viselkedése teljesen megmagyarázható bármely adott időpillanatban a légköri viszonyok korlátlan változatosságával a központi nap és a sarki nyílás között.

 …ahelyett, hogy simán elvezetné a hódítókat ahhoz a sarokhoz, amit a 90. szélességi kör jelöl, ahogy annak lennie kell, ha a Föld geológiájának hivatalos leírása jó, a tű elkezd hezitálni döntésképtelen módon a magas szélességeken.

A sarki fény elektromágneses bombázásának teóriájára egy azonnali cáfolatára a Vénuszról szóló közlést használjuk Mark Chartrand 1990-es „Bolygók–készikönye a Naprendszerhez” c, művéből: „Azon tény ellenére, hogy a Vénusznak nincs mágneses tere, úgy tűnik, hogy magas atmoszférájában sarki fények jelensége figyelhető meg; származásuk érthetetlen.”

Greelly könyvének 158. oldalán kijelenti: „ A sarki fény… színtelen és lassan változó formák alatt a mágneses zavarok ritkák voltak .”

184.oldalon: „A sarki fény kiterjedése és hosszú jelenléte ellenére a mágnes csak kicsit volt zavart” 187. oldalon: „Egy mágneses zavarok nélküli sarki fény előzte meg a fényudvart.

A déli sarkkutatónak kikiáltott Finn Ronne megjegyzi önéletrajzában „Az Antarktisz a végzetem”-ben: „…megpillantottam egy elképzelhetetlen kristályszerű szépséget; és magamat egy szürrealisztikus jelenet részének éreztem, ahogy földbegyökerezve álltam, amíg az auróra ausztrális fényében fürdetett.” Nansen írja könyve 163. Oldalán: „Az egész ég lángolt vele…Szavakkal nem lehet leírni azt a szépséget, ami szemeink elé tárult… A tündöklő színek végtelen fantáziája, túlszárnyalva bármit, amit csak álmodhatnánk”.

Az Egyesült Államok 1096102 sz. szabadalmi bejegyzése Az üreges Föld elméletéről bizonyítást nyert William Reed tudományos könyvei és Marchall Gardner kétséget kizáró elméleti bizonyítékai alapján, melyek különösképpen pontosaknak bizonyultak.

Ha valaki összehasonlítja ennek a felfedezésnek hatalmas jelentőségét azzal az agyonhallgatással, ami a jelentősebb sajtóorgánumoknál történik, nyilvánvalóvá válik, hogy ez egy az egész világra kiterjedő összeesküvés. Miért?

A híres bejegyzetlen légijárművek az un. azonosítatlan repülő tárgyak a logikus válasz. Még ha figyelmen kívül hagyjuk a többi aspektusát az UFO helyzetnek, legalább ezen járműveknek, legalább néhányának az azonosítása teljesen megtörtént számtalan katonai és kereskedelmi ernyőkön megmért radar-kapcsolattal. A józanész könnyedén megtalálja a logikus kapcsolatot az UFO-k hirtelen megjelenésével 1947-ben és technikai fejlődésünk fellendülésével a 40-es években. Pl. atombomba, hangsebesség feletti repülés, radar, televízió stb. Ha a civilizációnak, amely ezeket a légijárműveket használja, egy távoli bolygón lenne a főhadiszállása, legkevésbé se lenne érdeklődő- Másfelől, ha a mi belső világunkat lakják, borzasztóan érdeklődők lennének .– Leginkább a mi atomfelhasználásunk miatt. Megvan a lehetősége, hogy az atomenergia el fog vezetni, (vagy már elvezetett) az antianyag végső technológiájához – gravitáció, tehetetlenség megfordítása, más néven az antigravitációhoz.

Csakis a nemzetbiztonsághoz képest lehet másodlagos egy nemzet vágya a felfedezéshez.

Egy békés cél, az emberiség leghatalmasabb vágya az űr felfedezése, egy olyan feladat, amit épphogy elkezdtünk. Hamar meg fog változni, ha a mostani nevadai fejlesztések gyümölcsözők lesznek. A hosszan keresett antigravitációs technológia már elért és rutinosan használt az USA nevadai sivatagában, a Lincoln tájvidéki Groom száraztó Antianyag-Kutató Intézete által. A szemtanuk nagy száma drámaian megnőtt, amikor az NBC televízió 1992. április 20-án adásában bemutatta Fred Francis Pentagon-szóvivőt a világon lehet, hogy a legtitkosabb katonai bázis, az 51-es terület szélén.

Egy esetleges teljes nyilvánosságra hozott belső Föld kutatás után, a Mars-belső kutatása még érdekesebb lehet.

Sentido komun, katotohanan at saka katarungan – józanész, igazság és pártatlanság.

Fordította: Tóth Kristóf István