1. A kör először is egy kiterjedéssel rendelkező pont, részesül annak tökéletességéből. Így a pontnak és a körnek közös szimbolikus sajátosságaik vannak: tökéletesség, egyszerűség, a megosztottság és különbségtétel hiánya... Ha már nem az ősi pont rejtett tökéletességeit szimbolizálja, a kör jelképezheti a teremtett határokat is, másképpen fogalmazva, a világot, ahogyan elválik princípiumától. A koncentrikus körök a lét fokozatait jelképezik, a teremtett hierarchiákat. Ezek együttesen jelenítik meg az egyetlen és meg nem nyilvánuló lény egyetemes manifesztációját. Mindebben a kört oszthatatlan teljességében látjuk... A körmozgás tökéletes, megváltoztathatatlan, kezdet és vég nélkül való, változások nélküli; ez teszi lehetővé, hogy az időt jelképezze. Az idő úgy definiálható, mint egymással egylényegű pillanatok folyamatos és változatlan egymásra következése... A kör így az eget is szimbolizálja, a körkörös és eltéríthetetlen mozgással...
Az értelmezés másik szintjén maga az ég válik szimbólummá; a szellemi, láthatatlan, transzcendens világ szimbólumává. De közvetlenebbül a kör a kozmikus eget szimbolizálja, különösen a földdel való kapcsolataiban. Ebben a kontextusban a kör szimbolizálja az ég tevékenységét, dinamikus beilleszkedését a világmindenségbe, kauzalitását, gondviselő szerepét, példaszerűségét. Ebből eredően a teremtés felé forduló isteni erő szimbólumaihoz csatlakozik, amelyeknek életét megteremti, szabályozza és rendezi.
Filozófusok és teológusok írásai szerint a kör nemcsak változatlanságában szimbolizálhatja az isteni erőt, hanem szétáradó jóságában, mint minden dolog eredete, létfenntartója és betetőzése; a keresztény hagyomány azt mondaná: mint alfa és omega.

2. Pszeudo-Dionysziusz Aeropagita a koncentrikus körök és a középpont szimbolikájának segítségével írta le, filozófiai és misztikus fogalmakat használva, a teremtett lény viszonyát létrehozójával: a középponti egységtől eltávolodva minden részekre oszlik és megsokszorozódik. Ennek fordítottjaként a kör középpontjában minden sugár együtt van jelen különleges egységben, és egyetlen pont magában foglal minden egyenest, amelyek egységesen vannak egymáshoz kapcsolva, és összességükben kapcsolódnak ahhoz az egyedüli princípiumhoz, melyből mindannyian erednek. A középpontban egységük tökéletes; ha kicsit távolodnak el tőle, csak kis mértékben különböznek; ha jobban szétválnak, nagyobb mértékben térnek el. Egyszóval abban a mértékben, ahogyan egyre közelednek a középponthoz, kölcsönös egységük szorosabb; ahogy távolodnak tőle, a különbség közöttük nő.
A zen-buddhizmusban gyakran találunk koncentrikus körábrázolásokat. A körök a belső tökéletesedés utolsó fázisát, a szellem által elért harmóniát jelképezik.

3. A kör a vezérlőelv egységének és az égnek a jele: mint olyan, utal ezek tevékenységére, a ciklikus folyamatokra. A kör a centrális pont kifejlődése, megnyilvánulása: A körvonal minden pontja találkozik a kör középpontjában, amely kezdetük és végük, írja Proklosz. Plótinosz szerint a középpont a kör atyja, Angelus Silesius szerint a pont tartalmazza a kört. Számos szerző, mint például Henri Suso, említi ugyanezt a hasonlatot a középpont és a kör, valamint Isten és a teremtés között.
A kör az égi ciklusok jelképe, nevezetesen a bolygók körforgásáé, a zodiákus által jelképezett éves ciklusé. Az expanzív tendenciát jellemzi. Következésképpen a harmónia jelképe, és ez az oka annak, hogy az építészeti szabályok gyakran a kör felosztásán alapulnak. Miért kör alakban mozog az ég? -- kérdezi Plótinosz. Mert a Felsőbb Értelmet utánozza. A zodiákus szimbolikája megtalálható a Nap-középpont körüli más hasonló kisugárzásokban: India ó Adityája, a kerekasztal lovagjai, a Dalai Láma kör alakú tanácsa.
Az őseredeti forma valójában nem elsősorban a kör, hanem a gömb, a Világ Tojásának alakja. De a kör a gömb metszete vagy vetülete. Ezért a földi Paradicsom kör alakú volt. A négyzetből a körbe való átmenet, mint például a mandalában, a térbeli kristályosodás átmenete a nirvánába, az őselvi meghatározhatatlanságba; átmenet a Földből az Égbe a kínai terminológia szerint.
Ugyanakkor a szimbolika nem mindig ilyen egyszerű, mivel az égi változtathatatlanság a négyzetben is megtalálja kifejeződését, a földi változások pedig a körben. Mindkét aspektust használja a hagyományos hindu építészet, amelyről elmondhatjuk, hogy lényege a kör átalakítása négyzetté és a négyzet átalakítása körré. A kör, az életre kelés szimbóluma másfelől teljesen megszokott formája a szentélyeknek a nomád népeknél, a négyzet pedig a templomoké a földművelőknél.

4. A négyzettel kombinálva a körforma a mozgás képzetét idézi fel, a rend vagy szint változását. A négyzetformához kapcsolódó körformát az emberi pszichikum ösztönös módon úgy értelmezi, mint egyfajta dialektikát az ember által természetes módon áhított transzcendens égi és jelenlegi tartózkodási helye, a földi között, ahol úgy tekinti magát, mint egy átmenet alanyát, egy olyan átmenetét, amelyet azonnal meg kell kezdeni a jelek együttesének segítségével.
A négyzet sémája, amely fölött egy körív van, vagy amelyet egy ív hosszabbít meg vízszintes irányban, a kocka-kupola szerkezete -- amely ugyanolyan gyakori a muzulmán művészetben, mint a románban -- testesítik meg a földinek és a tökéletesnek ezt a dialektikáját. Ez a komplex forma szakadást provokál, ritmus, vonal, szint szakadását, ami a mozgás, a változás, az új egyensúly keresésére ösztönöz, ily módon szimbolizálhatja a felsőbbrendű világ vagy a felsőbbrendű élet szintje felé való vágyakozást. A diadalív ennek klasszikus megjelenítésévé vált, a diadalívet pedig kizárólag arra tartogatják, hogy a győzedelmes hős bevonuljon alatta; intellektuális szinten ez a hős a zseni, aki megoldott egy rejtélyt; spirituális szinten a hős a szent, aki diadalmaskodott természetének alsóbbrendű tendenciái felett. A saját szintjén mindegyikük eljut egy másik élet világába, ami közelebbről része az isteninek, tekintsük bár azt hatalmában, bölcsességében vagy szent mivoltában.
A négyzetbe írt kör jól ismert szimbóluma a kabbalistáknak. Az anyagban rejlő isteni tűz szikrájának jelképe, amely az élet tüzével itatja át ezt az anyagot.

5. A kör az idő szimbóluma is; a kerék forog. Már a korai ókortól kezdve a kör jelezte a teljességet, a tökéletességet, egybefoglalta az időt, hogy jobban mérhesse azt. A babiloniak időmérésre használták; 360 fokra osztották, a 360 fokot pedig 6 darab 60 fokos egységre; elnevezése, a shar a világegyetemet, a kozmoszt írta le. A babiloni vallási gondolkodás ebből vonta ki a végtelen, ciklikus, egyetemes idő fogalmát, amely aztán áthagyományozódott az antik világra, a görög korra például, a saját farkába harapó kígyó formájában. A keresztény ikonográfiában a kör motívuma az örökkévalóságot szimbolizálja; három egymásba forrt kör az Atya, fiú és Szentlélek szentháromságát idézi fel.
Az észak-amerikai indiánoknál is a kör az idő szimbóluma, hiszen a nappali idő, az éjszakai idő és a holdfázisok a világ feletti körök, és az év ideje a világ felszíne körüli kör.

6. A kelta világban a körnek mágikus szerepe és értéke van. Cuchulainn belevés egy feliratot ogam (óír) betűkkel egy fakörbe (amelyet egy meghajlított tölgyfaágból készített), hogy így állítsa meg az ír sereget, amely elárasztotta Ulstert. A kört egy oszlopra rögzítették, és a felirat felszólít mindenkit, aki olvassa, ne haladjon tovább anélkül, hogy elfogadná az egyéni küzdelmet. A kör tehát egy áthághatatlan mágikus határt jelképez. (A kör szimbolikájáról általában lásd Louis Hautecoeur, Mystique et architecture: Symbolisme du cercle et de la coupole -- Misztikum és építészet: A kör és a kupola szimbolikája, Párizs, 1954.) A körnek vannak közvetlen vallási alkalmazásai: Írország nagy idolja (a Fal vagy Cromm Cruaich köve) a hagiográfiai szövegek szerint 12 másik kisebb kővel van körülvéve, amelyek kör alakban helyezkednek el. A kör alakú gall-római templomok négyszögbe vannak beírva Périgueux-ben (Dordogne) és Allonne-ban (Sarthe), s ez az égi (kör) és a földi (négyzet) kölcsönös egymáshoz kapcsolódásának jele. Vrecingetorix, amikor megadja magát, a lováról nagy kört ír le Caesar körül. A kör szimbolikája kettős, egyszerre mágikus és égi.

7. a) Zsidó és keresztény hagyományok. A kör nem található meg a bibliai szerkezetekben, bizánci eredetű. Építészeti téren megelőzte a kupolát. A jeruzsálemi Szent Sírt utánozó román templomok kör formájúak, mint ahogy a templomosok által épített templomok, vagy a charroux-i, fontevrault-i apátságok. A román templomok apszisa félkupola.
Lehet, hogy az építészek még az ókori és bizánci formákat utánozták. A jeruzsálemi Szent Sír a világegyetem nagy boltívére emlékeztet, amit az ember feje tetején viselt kis sapka szimbolizál. Autuni Honorius is felhasználja ezt a kettős felosztást, amikor a kereszt formájú (négyzet) és a kerek egyházról beszél; a szokásos terminológiát és annak megszokott szimbolikus jelentését használja.
b) A kör kifejezi az istenség kezdet és vég nélküli lélegzését. Ez a légzés folyamatosan és minden irányban zajlik. Ha ez a lélegzés leállna, azonnal eltűnne a világ. A nap és az arany, a nap képmása körrel írhatók le. Az ókorban a kör alakú alaprajzot a tűz, a hős, az istenség kultuszához kapcsolták. A keréknek egyetemes jelentése van (bolygó-bolygópálya), amit a földgömb szimbolizál. A világegyetem és az emberi faj gömbalakja mind megannyi jele a tökéletességnek.
c) A román templom az emberi alakot ábrázolja, de mindenekelőtt a tökéletes ember, azaz Jézus Krisztus alakját. Itt megjegyzendő, hogy a Jézus szó, héber betűkkel, az embert jelenti. Az Ige, ahogy emberré lesz és magára vállalja az emberiséget, emberi arányokat ölt. A megtestesülés révén egyesíti az istenséget az emberiséggel, összeköti az eget a földdel, és a kör formájába egy négyzetet vet, ami az embernek felel meg, vagy inkább beleírja a négyzetet az isteni körébe. Még ennél is többről beszélhetünk, mivel a négyzet a hatalmat jelzi. Ez az evidencia tükröződik például Dániel látomásában a négy állattal és négy királlyal. Márpedig a megváltással Krisztus megrepeszti és összetöri a négyzetet, lévén ő egy hatalmától megfosztott Király. Nem marad más négyzet, mint a kereszt. Így Krisztus saját emberi természetét az isteni természetbe helyezi, a négyszögletes ember a Megtestesüléssel és a Megváltással maga is belehelyezkedik a körbe. Másképpen fogalmazva: az emberiség hozzákapcsolódik az istenihez, mint ahogy az idő az örökkévalósághoz, a látható a láthatatlanhoz, az égi a földihez.
A modern szerzők szeretnek a keresztre feszített Krisztus mintájára épített templomokról beszélni. Ez igaz is, nem is. Minden emberi természet keresztre van feszítve, mivel az ember képmása a keresztet szimbolizálja, és a fő égtájakat jelzi. 
Így tehát a templomot mindig az ember képére építik. A keresztény templom arra a kvadratúrára vezethető vissza, amelyet a körbe írt égtájak alkotnak. A vastu parusha-mandalában leírt hindu templom alaprajza szintén négyzetes alak, a kör négyes felosztását fejezi ki.

8. a) Az iszlám hagyományban a körformát tekintik minden forma közül a legtökéletesebbnek. Így mondhatják a költők, hogy a száj által formált kör a legszebb a formák között, mert tökéletesen kerek.
Mivel saját magába fordul vissza, nincs kezdete, sem vége, befejezett, tökéletes; a kör az abszolút jele. Az iszlám építészetben a négyzetből a körbe való átmenet jelentette a problémát, mivel a hívek gyülekezőhelye egy négyzet alakú terem, ellenben csak egy kupola méltó arra, hogy az isteni nagyság felmérhetetlenségét képviselje. Mekkában a Kábakő fekete kockája egy fehér kör alakú területen található, és a zarándokok körmenete a fekete kör körül egy folytonos ima körét írja le. Itt az a szokás, hogy kört tesznek meg a szentek mauzóleuma, a mecsetek vagy azon helyek körül, ahol egy állatot feláldoztak, mert egy gyerek nevet kapott.
b) A rozetták vagy a többszirmú rózsaablakok, amelyek oly gyakori motívumok hímzésekben, díszítéseknél, amulettekben, az építészetben a Közép-Keleten, már az iszlám előtti civilizációkban megtalálhatók. Tekinthetjük úgy is ezeket, mint amelyeknek speciális megelőző szerepe van a rontás ellen, de úgy tűnik, ugyanolyan joggal láthatjuk bennük a kerék alakját virág képében, a virág pedig az élet, a földi élet időtartamának szimbóluma. A késői Mezopotámiában a nulla a tökéletes szám, mivel mindent kifejez, tehát a világegyetemet. Mivel fokokra van felosztva, az időt jelképezi. A kerékből és az idő fogalmából született a kerék ábrázolása, ami az idő periódusfogalmának megfelelő kör képét sugallja; a héber a kör alakú tornyot (tour) a forogni (tourner) ige tövéhez kapcsolja, ily módon az emberi nemet a körkörös mozgás gyökeréhez. A kör szimbolikája magában foglalja az örökkévalóság vagy az örökös újrakezdések szimbolikáját.
c) Az egek forgó boltozata, az ég kereke gyakran előforduló kifejezések a perzsa irodalomban. A sors fogalmát rejtik magukban. Omar Khajjám így ír:

Mivel az ég kereke sosem forgott egy bölcs tetszése szerint,
Mit számít, hogy 7 vagy 8 eget számlálunk-e.

A mawlavis dervisek körtáncát, melyet dervisforgásoknak neveznek, a kozmikus szimbolika ösztönzi: a Nap körül forgó bolygókat utánozták, mindannak a körforgását, ami mozog, ugyanakkor a Nap által szimbolizált istenkeresést is. Alapítójuk, a szufizmus legnagyobb költője így dicsőítette a léleknek ezt a körkörös vándorlását:
Körbe forogtam -- írja -- a 9 (bolygó) atyával minden égben. Éveken keresztül forogtam a csillagokkal.
Az a tény, hogy a neoplatonisták Istent olyan körhöz hasonlítják, melynek mindenhol van középpontja, olyan téma, amilyet a szufiknál is megtalálunk, nevezetesen Jalad-od-Din-Rumi Matmavijában, Mahmud Sabestari Glolshan-i-Razában (Titkok rózsakertje) stb. Rumi szembeállítja a jelenségek világának anyagi körét az abszolút létező körével. Szintén ő mondja, hogy ha felnyitnánk egy porszemet, egy napot és a körötte forgó bolygókat láthatnánk benne. Vajon egy atomfizikus nem ugyanezt mondaná-e?
d) Máshol Isten trónját úgy ábrázolják, mint aminek kör az alapja: ez a legfelsőbb látóhatár, a Khatt al istima, melyet Mohamed megkerül mirajkor (l. létra) két körívben. A mohamedi extázis lényege tehát abban állt, hogy az Isten elérhetetlenségének útját kellett megtenni.
e) A kör alakzata szimbolizálja a szó különféle jelentéseit is: egy első kör a szó szerinti értelmet; egy második kör az allegorikusat; egy harmadik pedig a misztikusat.
A tawhidot, annak tudományát, hogy bizonyítsuk: Isten egy, az al-Hallaj szerint egy három koncentrikus körből álló ábra jelképezi: az első kör foglalja egybe a cselekedeteket (Isten cselekedeteit); a második és harmadik ezeknek nyomait és következményeit: e két utóbbi a teremtett világ két koncentrikus köre. A középpont jelenti magát a tawhidot, a tudományt. Valójában ez a tudatlanság tudománya.
f) Egyetemes módon a kör minden éginek szimbóluma (az ég maga, Isten, a lélek, Platón a pszichét gömbbel ábrázolja). Már a babiloniaknál megtaláljuk a kör és a négyzet által kifejezett ég-
föld együttest. A négyzet beleilleszthető bizonyos határok közé, a kör a határtalanságot fejezi ki.
Jung megmutatta, hogy a kör szimbóluma a psziché teljességének archetipikus képe, az Én szimbóluma; míg a négyzet a földi anyag, a test és a valóság jelképe.

9. Mint beburkoló forma, mint például egy lezárt körpálya/zárt áramkör, a kör szimbóluma a védelemnek is, amit saját határain belül nyújt. Innen ered a kör mágikus használata mint védőkordon a városok, templomok, sírok körül, megakadályozandó az ellenség, a kóbor szellemek, a démonok behatolását. A küzdők is kört rajzolnak saját testük köré, mielőtt megkezdik a harcot.
Az oltalmazó kör az egyén számára a gyűrű, karkötő, lánc, öv, korona formáját ölti. A talizmán erejű gyűrű, az amulett-gyűrű, a mágikus kör, melyet az ujjakon hordanak, már az ókor óta használatosak minden népnél; a cselekvő azonnali védelmét erősítik a legérzékenyebb pontokon: a kéz ujjain. Ezek az ujjak a mágikus fluidum kibocsátásának és felfogásának természetes eszközei, tehát igen sebezhetők.
Ezek a körök nem egyszerűen díszei a testnek, hanem a stabilizátor szerepét töltik be, fenntartva a kohéziót a lélek és a test között... Valószínűleg ez a szimbolika magyarázza, hogy az ókori harcosok miért hordtak olyan sok karkötőt. Elképzelhető, hogy mindenkitől kaptak egyet, aki szerette volna épségben, jó állapotban viszontlátni őket, a lelket kellőképpen a testhez szögezve.
A szimbólumnak ez az értéke magyarázza, hogy a gyűrűket és karkötőket leveszik azokról, vagy megtiltják nekik a viselését, akiknek a lelke elillanhat, mint a halottaké, vagy az istenség felé emelkedhet, mint a misztikusoké. Az utóbbi esetben másik szimbolikus erő jelenhet meg; a gyűrű így egy visszavonhatatlan, önkéntes elköteleződést és adományt jelképez; ezért hordanak az apácák jegygyűrűt.
Amikor több szimbolikus érték kerül ellentmondásba, a kiválasztott megmutatja, hogy neki tulajdonítják az elsődleges fontosságot, de az elhomályosult érték ebben a különleges esetben is tovább él.

Forrás: ökotáj